Idén eldöntöttük Zsuzsimmal, hogy kettesben megyünk nyaralni, mert erre kapcsolatunk kezdete óta nem nagyon volt példa. Elsők között volt egy "A" terv, mégpedig a nyaralónk a Szürkő szigeten Dunakeszivel szemben...ez nagyon jól hangzott, de nincs igazán messze itthonról, és nem tudnánk komolyan kikapcsolni, így "B" tervként nagyot álmodtunk, és megnéztünk Horvátország olcsóbb helyeit. Bár tudtuk, hogy barátaink is ebben az időben mennek a Horvátokhoz, de nem akartunk nekik szólni, mert 1: nem akartunk rájuk akaszkodni, mert ők komplett családdal mentek, 2: nem akartuk az alapelvet felrúgni, miszerint kettesben szeretnénk lenni.
Tehát nézegettük az Adriai tenger északi részeit, de hamar konstatáltuk, hogy még ez is éppen hogy csak fér bele nekünk, mert ami szállás olcsó volt, az "használhatatlan" volt, ami meg jó helyen volt, az meg már túl lépte a nyaralásra szánt összeget. Így már-már épp visszavonulót akartunk fújni, amikor Zsu egyik kollegája szolt, hogy van kapcsolata Vir szigetén...szó szót követett, és sikerült elérni, hogy egy egész jó fekvéssel rendelkező apartmant megkapjunk, mert lehetséges volt, hogy a bejelentkezett társaság lemondja. Na ennek örültünk, de sajnos másnap rossz hír jött, mert mégsem mondta le az a 12 fős csapat. Így megint a visszavonulás gondolata árnyékolta be lelkünket, amikor Csabi felhívott, hogy lenne egy fóliázás, de mivel ő kint lesz nyaralni, nem tudja megcsinálni, megcsinálnám-e én. Hát én hebegtem, habogtam, mert nem akartam neki mondani, hogy mi is oda akarunk menni nyaralni, de még nem tuti. Erre közölte, hogy miért nem szóltunk neki, mert tud szállást nekünk is, mert az ő szállásadójának a fia a bátyjával járt IBS-re. Mondtam, hogy nem akarunk rájuk szállni, meg kettesben szeretnénk lenni, de azért felhívta nekünk a hölgyet. Amilyen szerencsénk volt, volt még üres apartman, és a legszebb az egészben, hogy egy másik helyen, így nem volt gáz a kettesben legyünk dologgal, de mégis bármikor átugorhattunk Csabiékhoz, ahol ahogy már említettem a teljes család ott volt.
Csabi, a barátnője Zsófi, neki a nővére Anna, akit a vőlegénye kísért el Krisztián, plusz a két leányzó szülei Zsuzsa, és István. Ráadásul olyan árat kaptunk a négyszemélyes apartmanra, hogy mikor mesélték kollegák, hogy mennyiért voltak a Balatonon nyaralni, már már én szégyelltem magam.
Nos hát így alakult, hogy nagyon szép helyen tudtunk eltölteni egy hetet, ahol a létező minden problémánkat elfeledtük, és tényleg pihentünk. Vasárnap éjjel indultunk, így nem volt forgalom, pikk-pakk lent voltunk. Vir szigetének a lakott részének két ellentétes pontján voltunk, nagyjából 8 percre egymástól kocsival. A szállás gyönyörű volt, és a házigazdák pedig nagyon kedvesek. Sehol nem hirdetnek, csak ismerősöknek adják ki az apartmanokat, így olyan "kiszolgállást" kapunk, mintha már legalább ezer éve ismertük volna egymást..
Nem akarom a dolgot nagyon elrészletezni, elég az hozzá, hogy szokásunkhoz híven minden nap más kalandokat kerestünk, de a szavak helyett meséljenek a képek...
Megosztás
