Apunak nem rég volt a szülinapja, és sikerült leszervezni öcsémmel, hogy egy azon időben ugyanazon a helyen tudjunk lenni, így ma elmentünk ebédelni egyet hármasban. Nem is tudom mikor volt ilyen utoljára...talán még nem is volt. Eddig mindig volt valaki mellett oldalborda.
Öcsém jött értem valamivel dél előtt, utána mentünk apuért, majd a Bivalyos étterembe mentünk a Római parton. Szerencsére nem voltak sokan, így nagyon kellemesen el tudtunk beszélgetni, miközben sikerült megint degeszre tömnünk magunkat. A jó társaság annyira elvonta a figyelmem, hogy még fényképet is elfelejtettem csinálni a jeles eseményről, amit azért így utólag igencsak sajnálok!
Sajnos rám rám tört a nem igazán hiányolt migrénes fejfájás, öcsém is utazott még délután Balcsira, így kaja után hazavittük aput, kicsit még beszélgettünk otthon is, majd ideje volt érzékeny búcsút vennünk.
Hazafele beugrottunk a JYSKbe, mert olyan olcsóért adtak egy polcot, hogy nem hagyattam ki, és ennyiért még én sem csinálom meg, ha magamnak vágatom az anyagot.
Otthon sötétítéssel kezdtem, meg két Saridonnal, majd lefeküdtem aludni, ugyanis majd felrobbant a fejem. Kis pihenés után rávettem magam, hogy összerakjam a polcot.
Gyorsan meg is telt a három polc, de már a reklámújságban is láttam, hogy kell majd polcot vágatnom bele. Csak lépésről lépésre!
Tegnap roppant kreatív voltam. Négy videó egy nap alatt!
Elkészült a Főnixtuning riportja, Leo riportja, Leitner Gábor CarsAndGirls fotózásának videója, és a tököli Hell drift videója, és már kész volt de most rendereltem le Földi Niki CAG-os fotózásának videóját.
Eddig csak a Leo-s riport, és a drift került fel, íme:
A nagy munkában megfáradva kiszaladtunk a Zay utcába, a Dallas étterembe, amivel már sokszor szemeztem. Nagyon kellemes hangulatú belsővel fogadott minket az vendéglátó egység. Mindenhol retro táblák, Amerikát idéző szimbólumok, pl. a pult egy tűzoltó autót idéz. Gyorsan lecsüccsentünk egy boxba és nekiestünk az étlapnak. Hamburgerek mellett döntöttünk, és nem is hibáztunk, mikor kihozták, majd eldobtam az agyam.
Igen, ez ekkora...
Ez egy sajtos-baconos hamburger. Nem vagyok kis darab, és a pofám sem kicsi, de ez a burger igazán hatalmas! Kb. a felére préseltem össze, és még úgy is három harapás magas volt. Eleinte még igyekeztünk törölgetni a szánkat, az orrunkat, és mindent, ami a fejünk elején van, de rájöttünk, hogy nincs értelme! :)
Nagyon tetszett hogy az egész hely a Dallas sorozat kézjegyeit viselte. Jockey és Bobby ittak az étlap alján, a hamburgereket szintén a színészekről nevezték el. Ami nem amcsi volt, az a "Klotyó" felirat a falon, ami útbaigazítás volt és segített megtalálni a helyet, ahol megfürödhettünk a kaja után.
Először voltam itt, de tuti nem utoljára. Nem a legolcsóbb hely, amit ismerek, de tuti az egyik leghangulatosabb, és közel van, és mégis elszeparálva. Egyetlen rossz dolog, hogy hétköznap reggel 6-tól 23 óráig van konyha, míg hétvégén hajnal egyig, így a buli utáni kajálás marad a Fanniban, de ha igazán nagyot akarunk zabálni, tuti visszajövünk ide!
Dávidban túlbuzog a tettvágy, így tegnap miután éjjel végeztünk, nem haza mentünk, hanem Csabinál tettük el magunkat mára. Reggel alig keltünk fel, és már lent is voltunk a műhelyben. Előtte beugrottunk az irodába némi karbonért.mert azt is kap a kocsi egy keveset! :D
Először a fenekét csináltuk meg, majd a gépháztető, és a tető kapta meg a jól megérdemelt bevonatot.
Végeredményben megint haladtunk a dologgal, és egész jól néz ki a vas!
A mai napot sikeresen a LLumar műhelyében töltöttük, hogy a Caliber tovább fehéredjen. Ezek az amcsik tuti nem normálisak...csodálkozom, hogy a kipufogó rendszert nem kellett leszerelni, hogy elválasszuk az ajtókárpitot az ajtótól, hogy kiszedhessük a kilincset.
Este fele kimentem egy picit levegőzni, és jó fotótémát találtam. A SWAT Dedra épp jó fényekben volt egy jó éjszakai fotóhoz.
Ahhoz képest hogy telefonnal készült, jó szerintem jó lett.
Mivel Zsu már kiskorában igyekszik agyonkényeztetni a kiskutyát, természetesen az ágyban alszik a kicsike. Van saját ágya is, és néha néha ott is eldől, de igazából az ágyat szereti. Annak érdekében, hogy ne kelljen mindig le és fel pakolni szegényt, csináltam egy feljárót neki! :)
Most már semmi sem állja útját, hogy bárhol eldőljön az ágyban, valahogy így!
Azon szerencsések egyike lehettem, aki végighallgathatta a MAFC azon előadását, ahol dr. Hanula Barna, az AVL SCHRICK fejlesztési vezetője mesélt a Bugatti Veyron építéséről, az F1 világáról, és a Nascar fejlesztéseiről.
Na a mai napon az előadás teljes videóanyaga a birtokomban van, így most már összeomolhat az internet, nekem megvan az anyag! Bárkit, akit érdekel a dolog, sörözés mellett szívesen megmutatom!
Mint azt páran már tudjátok, a héten nem találtam sehol sem sem a karika, sem a pecsétgyűrűm. Meg kell hagyni nem volt egy rakkendroll fíling. Olyan már volt, hogy egy-egy napot kibírtam nélkülük, mert otthon hagytam, vagy épp melóhelyen. Hát most már ez egész melóhelyemet feltúrtam, plusz Csabi lakását, a LLumar műhelyt, otthon az összes zegzugot (beleértve a hűtőt is!!!!), de semmi.
Majd pénteken jött a pilács a fejem főlé, és beugrott, hogy a céges bogrács előtt ki kellett menni Harasztira a tóthetelkészítókézikészülékért, DE a C3 hátsólámpáját is ki akartam cserélni, és valószínű reflexből levettem őket, és leraktam a pultra a garázsban. Még pénteken odatelefonáltam, de Zsu anyuja épp jött be Pestre, mert szombaton mentek együtt Fanniért, Zsu kutyujáért. De ma délután jött a megváltó telefon, míg én Tökölön aszalódtam a napon, a Hell Drift OB1 versenyén, miszerint megvannak!
Örültem, és hazafele be is ugrottam értük!
Fura belegondolni, hogy a pecsétgyűrű 12, a karika pedig 16 éve van meg...öreg vagyok már!
Megosztás
Mint azt említettem már az ize.hu jóvoltából lehetőséget kaptam megnézni, hogy hogy is néz ki egy ilyen rendezvény. Rég jártam már ilyen helyen, de nem csalódtam!
A ismerősi körömből csak egy ember, aki ilyen kattogós zenét is kultiválja, Zsola kollegám, így ő volt, aki elkísért.
Az egész estét Perkánál kezdtük valamikor 6 körül némi alapozással, ami nálam sör pálinka kombóban merült ki. Mikor már megfelelően emelkedett volt a hangulat, hívtam a taxit, és repesztettünk a Hungexpora. A bejáratnál szép nagy emberek fogadtak minket, akik gyors tapival ellenőrizték, hogy szúró, vágó eszköz van-e nálunk. Természetesen nem volt. Majd a kapukon bejutva mindent ki kellet palkolni a fémdetektor miatt. Közvetlen ez után már egyből láttuk az előnyét, hogy vendégként érkezünk. Míg a többi bejáratnál hosszú sorok álltak, mi csak odasétáltunk a pulthoz, ahol épp a Radio Face egyik tagja intézte a belépését. Mikor végzett, odaléptem, és mondtam a nevem, meg Zsola nevét, és a hölgy széles mosollyal megköszönte, hogy eljöttünk, és betessékelt minket. Nagyon szimpatikus volt a vendég kezelés. Kis séta, és már bent is voltunk a pavilonban, ahol lepakoltuk a kabátokat a ruhatárban, majd váltottunk tokent (helyi fizetőeszköz). 5 token egy ezres. 3.33-as Tuborg 3 token, de az üvegbetét még 2 token, amit természetesen visszakaptál ha visszavitted az üveget. Kemény árak voltak, dehát tudtuk, hogy nem a sarki éjjelnappaliba jöttünk.
Gyorsan vettünk két sört, csak hogy legyen valami a kezünkbe. Fura volt kicsit, mert nagyon antialkoholista volt az egész társaság. Kicsit kilógtunk a sorból, mert mindenki csak ásványvizet tolt, és mégis szanaszéjjel tombolták magukat.
A megfelelő alapozásnak, és a meglepően jó társaságnak köszönhetően hamar beindultunk mi is, és bár kicsit szerényebben mint a többség, de átvettük a hely fílingjét. A mély hangoktól remegett az orrcimpám, a magasabb kiállásoknál pedig recsegett már a fülem. Rég volt már ilyen érzésem buliban. (kicsit olyan volt, mintha a WarpZone Omegában ültem volna, úton valami kiállításra, vagy autóstalálkozóra! :) ).
A fények csak dobtak a dolgon. Piros-kék refik, féltucat strobi, majd 40 refi a pult elejébe építve, és ha mindez nem lett volna elég, akkor még ott volt a dj. mögötti fal, ami full LED volt, és mindenféle ábrák, szövegek rohangáltak rajta. Bejövős volt.
Közben megint elfogyott pár sör, így megindultunk a slozi felé, ahol kisebb teltház fogadott minket. A fülkék előtt sorbanállás volt, de a piszoárok fele szabad. Mennyi hasmenéses ember, gondoltam. Ekkor jött ki három tag az egyik fülkéből két biztonsági őr kíséretében, majd a követező mondat hangzott el: "Legalább az orrodról töröld le a maradékot! Anyád így meglátna?! Na tűnés kifele, és ne kelljen még egyszer miattatok bejönnöm ide!" Fogalmam sincs mit csinálhattak bent hárman, de nagyon felhúzták a portást!
Mikor kijöttünk már javában Egbert LIVE ment! Jól tolta a tag! Volt is rá őrjöngés rendesen! A holland srác jól felépített szettel tartotta bennünk végig a pörgést.
Utána az amcsi gyerek, Dubfire vette át a pultot, és felejthetetlen élményt adott mindenkinek. Szerintem megtalálta a végfokon a hangerő gombot, és kicsit még tekert azon, mert őrületes hangnyomással jött a zene a hangfalakból.
Szinte mindenki kezében ott figyelt a világító rúd, és napszemüvegben követte az eseményeket. A direkt erre az estére beszerzett Yoda-s pólóm is sikert aratott, többen is kifejezték tetszésüket az öreg jedivel szemben.
Volt egy két elvetemült tag, aki villogós napszemüveget hozott, és pár világító póló is feltűnt. Kicsit kezdtem kellemetlenül érezni magam, hogy én otthon hagytam az enyémet (ennek oka egyszerű volt, nem találtam), és a lézeremet sem vittem!
Fontos megjegyezni való: nagyon kellemesen csalódtam az ide járó emberekben. Toltam a denszt, becsukott szemmel, átérezve a zene minden dallamát, mikor érzem, hogy valakit úgy istenesen telibenyomtam könyökkel. Szem kinyit, és napszemüveges nagydarab tag áll mellettem, akinek viszonylag kevés mennyiségű nyaka volt, és még kevesebb haja, és nem nagyon lógott a póló a karján, és épp fordul felém, majd odaüvölti, hogy "BOCSI!!!!!"
Mivan???? Biztos ezen a bolygón vagyok?
A másik tag meg véletlen nekünk jött a miközben mentünk a pulthoz, majd 14x elnézést kért, és meginvitált minket a VIP részbe. Érdekes, hogy valahogy nagyon nem ezt várná az ember.
Mielőtt Dave Clarke átvette a stafétabotot nekem kicsöngettek. Próbáltam ellenállni az érzésnek, és ha a lehetőség adott lett volna, tuti ott a helyszínen el tudtam volna aludni egy ágyon, de ennek hiányában sajnos elbúcsúztam Zsolától, és haza vettem az irányt. Tudtam, hogy ennem kell valamit, így a szimpatikus taxist megkértem, hogy forduljunk be egy McDrive-ba, amin ő nem is lepődött meg, mert mint megtudtam nem is ritka eset. Olyan három körül estem haza, ahol gyors kajálás után azonnal bealudtam.
10 körül keltem, és láttam Facebookon, hogy Zsola olyan 6-ig bírta a kiképzést. Hiába, ő aludt előtte este, nem úgy mint én!
Most gyors kaja, aztán rohanás Tökölre egy kis drift versenyre, mert olyan kipihent vagyok, és amúgy is rég voltam már driften...pont egy hete! Dehát ha egyszer videózni kell?!
Még a hét elején sikerült szert tennem két belépőre a 15. Hyperspace-re, ahova Zsola kollegámmal megyek el, mivel ő az, aki még kultiválja az ilyen jellegű zenét.
Erre a neves eseményre természetesen nem lehet csak úgy elmenni, oda készülni kell. Hát nekem sikerült megtalálnom az ideális pólót:
Azt hiszem ez teljesen jól tükröz engem egy ilyen eseményen!
Természetesen nem csak a pólót vettem, hanem kaját is, amit illik bepakolni a hűtőbe. Na itt fogadott némi meglepetés!
Soha, de soha ne hagyd a sört a mélyhűtőben, akármilyen fáradt, piás, részeg, beteg vagy, mert így jársz! Még szerencse, hogy az ajtó fele nyílt ki, így nem kellet az egészet kipakolni, mert jó elérhető helyen volt a sörhabjég!
Gyorsan megeszem a grill csikent, amit vettem reggelire, aztán kis pihi után átnézek Zsuhoz, megnézni a vaut, utána pedig Perkánál alapozzuk meg az estét Zsolával.
Megosztás
Tegnap szabit vettem ki, mert volt még egy kis meló Egerben a pár hete nyílt InterCars üzlet dekorozásával. Múlt héten már megcsináltuk a táblákat, amiket fel kellett tenni a bejárat főlé. Ahova egy fémkeret került.
Reggel Csabi jött értem, és indultunk Egerbe. Szerencsére ráértünk 11-re leérni, mert a megrendelőnk, Annamari épp reggel vette át a kocsiját az aranykezű karosszériásunktól, Menyustól. Mikor leértünk nem várt látvány fogadott. A fém konzol, amit feltettek, igencsak messze volt attól, amit síknak neveznék. Ez persze nem annak volt köszönhető, hogy a fémmegmunkálók rosszul gyártották volna a konzolt, sem annak, hogy a szaki, aki felszerelte, elrontott volna valamit (leszámítva, hogy pár alapvető dolgot kihagyott), hanem annak, hogy az épületet 1960 körül csinálták, és nem nagyon tudták mi az a sík, meg párhuzamos, meg ilyesmi.
Mivel a táblák már készek voltak, csak fel kellett dobálni őket, ami csak elsőre tűnik egyszerűnek. A fém konzolon nem volt feltűnő, hogy mekkora illesztési hézagok vannak, de a táblákon ennek már nem volt szabad látszania, mivel szar munkát nem adunk ki a kezünkből. Hát volt bajunk bőven, mire kisakkoztuk a dolgot, de végül sikerült, és még szép is lett!
A képen látható létrákat a helyszínen kaptuk, és a kicsi, ami nekem jutott, olyan ingatag volt, hogy volt egy pillanat, amikor kaptam egy szívrohamot, és Csabi állítása szerint a fizikát meghazudtoló módon álltam az éppen összerogyni készülő létra tetején.
A meló végeztével Csabi mondta, hogy lemennek Arénába, én inkább itthon pihentem egy kicsit, majd Zsu jött értem, hogy a hétvégén érkező Fanni kutya előtt egy kordont építsek, hogy nehogy véletlen a TV körül megegye a kábeleket. Egész jól sikerült szerintem.
Miközben kordongyártás volt, Cuco barátom hívott, hogy hogy van az, hogy ő iszik Menyusékkal a névnapjára, és én nem vagyok ott. Alakult a helyzet...bőven elég lett volna csak két fele szakadnom, így úgy döntöttem, hogy nem megyek sehova, hanem egyenesen haza.
Út közben csak sikerült meggondolnom magam, és úgy voltam vele, hogy nem leszek bunkó, beugrok egy pillanatra az Atlantisba, ahol Cucoék fárasztották a pult mögött álló csinos hölgyeket. A tervezett 5 percből lett egy óra, és akkor már rosszul éreztem magamat, mert Csabiék meg vártak Arénában, így mondtam mindenkinek, hogy fél órára átugrok Óbudára. Csabiékat épp séta közben találtam Pizza Paradicsom felé, így csak a maradék távon vittem el őket, és bár nagyon kedvesen invitáltak, mégsem csatlakoztam hozzájuk, mert kajálni nem volt kedvem. Vissza Menyusékhoz, ahol már eldöntöttem, hogy nem rohanok haza, nem ellenkeztem a sörnek amit elém raktak.
Egy kellemetlen találkozás után, legurult még pár ital, majd jött a négy óra, amikor mivel már csak mi voltunk a helyen érzékeny búcsút vettünk a "Fönökasszonytól", és Józsitól, majd beugrottunk a Tescoba, hogy nálunk kicsit beszélgessünk még. Menyus és Palkó Sanyi volt aki feljött hozzám, és segített a beszerzett sört elpusztítani! Valamikor fél hat körül Sanyi észrevette, hogy van egy kormányom a géphez (ami Zsola kollegámtól van nálam még mindig kölcsön), és közölte, hogy akkor ő játszani akar. Nem vagyok semmi jónak elrontója, és mát pakoltam is be neki az LFS Drift editionját. Persze mielőtt a kormányhoz engedtem volna, nekem is játszanom kellett kicsit, csak hogy hogy kell csinálni. Sanyinak végül nem drift kocsit adtam, hanem egy F1-es vasat, hogy egyszerűbb legyen, és élvezetesebb neki.
Majd hét óra körül, mikor Menyus már aludt a nappaliban, és már csak három óra volt addig, hogy Sanyi induljon dolgozni, hazaküldtem őket, hogy otthon ne nagyon öljék meg őket, hogy ilyen "későn" mennek haza.
Kellemes este volt, rég beszélgettem már ilyen komoly dolgokról barátokkal, és rég nevettünk már ennyit. Már bőven világos volt, mikor lefeküdtem aludni, de nem bántam.
Reggel 10 körül felkeltem, ittam egy liter vizet egy fejfájás csillapítóval, majd kettő után keltem. Reggeli nincs itthon, így most mehetek vissza a Tescoba kajáért.
...egy kétszemélyes belépőt a hétvégi 15. Hyperspace-re. Sosem voltam még ilyen helyen, így izgatottan várom, hogy milyen lesz...pláne, hogy nem élek olyan szerekkel, amit oda erősen javallottak...meglátjuk mi jön ki a sörjéger kombóból. :)
Napközben kezdtük egy már hagyományosnak nevezhető Young bogrács főző versennyel, ahol a tavalyi nagy sikernek köszönhetően igén is előkerült a "Tóthételkészítőkézikészülék", így reggelire mindenkit elláttunk a csapatommal a megfelelő előkészítéssel az egész napos ivászat előtt.
Ez a kaja még mindig Isteni, és külön élvezet elkészíteni. Ezután mindenki nekiállt a saját bográcsos étele elkészítésének. Mi pusztapörköltet választottuk, ami kifejezetten jól sikerült, akár csak a többiek, zöldség, és gulyás levese, a marhapörkölt, a chilisbab, vagy azok a sütik, amiket a csajok hoztak -szerencsére már készen- otthonról. Én szemfüles módon mindenből szedtem egy jó adagot, és gondosan becsomagolva vittem is hazafele. :)
Délután megbeszéltük, hogy nem fejezzük be a buli hangulatot, és kicsi pihenő után Perkánál folytatjuk a partyt, majd onnan MM, csak hogy megint legyen egy hely, ahol énekelhetünk.
Az este nagyon jóra sikerült, és megint úgy rugtak ki minket záráskor. Hazafele még beugrottunk Fannyba egy hamburgerért, majd sikeres megérkezést követően megint halottan estem az ágyba.
Reggel Balogh Zsolti kollegám hívott, hogy ők hamarosan indulnak Kakucsra, driftre, de sajnos mivel csak az egy óra volt, hogy valami kaját csináljak magamnak, és azt meg is egyem, így nemet mondtam nekik. Majd holnap!
Megosztás
A BMW M5 25. születésnapjának tiszteletére a bajor márka programokat szerevezett a Nürburgringre, ahol többek között 20 év után bemutatták az M5 kabrió változatát, amelyről a tervek szerint az 1989-es Genfi Autószalonon rántották volna le a leplet, ám egy héttel a premier előtt piros jelzést kapott a modell.
Az 1980-as évek végén a BMW egy nyitott tetejű M5 prototípuson dolgozott, amelyet a gyáriak eredetileg az 1989-es Genfi Autószalonon mutattak volna be a nagyközönségnek, ám a vezetőség meggondolta magát, pedig már az autó helyét is lefoglalták a németek. Valószínűleg azért nem kapott zöld utat az M5 kabrió, mert akkor a normál kivitelből is kikövetelték volna a tető nélküli változatot, az pedig sokat ártott volna az igen sikeres 3-as kabriónak. Az egyetlen nyitott tetejű M5 egyébként két ajtóval és négy üléssel büszkélkedhet, míg a tető vászonból készült. Természetesen nem lett volna olcsó a kabrió M5, ugyanis akkoriban 50 000 font lett volna az autó alapára, ami a jelenlegi árfolyam mellett körülbelül 15 millió forint.
Megosztás
