Tegnap szabit vettem ki, mert volt még egy kis meló Egerben a pár hete nyílt InterCars üzlet dekorozásával. Múlt héten már megcsináltuk a táblákat, amiket fel kellett tenni a bejárat főlé. Ahova egy fémkeret került.
Reggel Csabi jött értem, és indultunk Egerbe. Szerencsére ráértünk 11-re leérni, mert a megrendelőnk, Annamari épp reggel vette át a kocsiját az aranykezű karosszériásunktól, Menyustól. Mikor leértünk nem várt látvány fogadott. A fém konzol, amit feltettek, igencsak messze volt attól, amit síknak neveznék. Ez persze nem annak volt köszönhető, hogy a fémmegmunkálók rosszul gyártották volna a konzolt, sem annak, hogy a szaki, aki felszerelte, elrontott volna valamit (leszámítva, hogy pár alapvető dolgot kihagyott), hanem annak, hogy az épületet 1960 körül csinálták, és nem nagyon tudták mi az a sík, meg párhuzamos, meg ilyesmi.
Mivel a táblák már készek voltak, csak fel kellett dobálni őket, ami csak elsőre tűnik egyszerűnek. A fém konzolon nem volt feltűnő, hogy mekkora illesztési hézagok vannak, de a táblákon ennek már nem volt szabad látszania, mivel szar munkát nem adunk ki a kezünkből. Hát volt bajunk bőven, mire kisakkoztuk a dolgot, de végül sikerült, és még szép is lett!
A képen látható létrákat a helyszínen kaptuk, és a kicsi, ami nekem jutott, olyan ingatag volt, hogy volt egy pillanat, amikor kaptam egy szívrohamot, és Csabi állítása szerint a fizikát meghazudtoló módon álltam az éppen összerogyni készülő létra tetején.
A meló végeztével Csabi mondta, hogy lemennek Arénába, én inkább itthon pihentem egy kicsit, majd Zsu jött értem, hogy a hétvégén érkező Fanni kutya előtt egy kordont építsek, hogy nehogy véletlen a TV körül megegye a kábeleket. Egész jól sikerült szerintem.
Miközben kordongyártás volt, Cuco barátom hívott, hogy hogy van az, hogy ő iszik Menyusékkal a névnapjára, és én nem vagyok ott. Alakult a helyzet...bőven elég lett volna csak két fele szakadnom, így úgy döntöttem, hogy nem megyek sehova, hanem egyenesen haza.
Út közben csak sikerült meggondolnom magam, és úgy voltam vele, hogy nem leszek bunkó, beugrok egy pillanatra az Atlantisba, ahol Cucoék fárasztották a pult mögött álló csinos hölgyeket. A tervezett 5 percből lett egy óra, és akkor már rosszul éreztem magamat, mert Csabiék meg vártak Arénában, így mondtam mindenkinek, hogy fél órára átugrok Óbudára. Csabiékat épp séta közben találtam Pizza Paradicsom felé, így csak a maradék távon vittem el őket, és bár nagyon kedvesen invitáltak, mégsem csatlakoztam hozzájuk, mert kajálni nem volt kedvem. Vissza Menyusékhoz, ahol már eldöntöttem, hogy nem rohanok haza, nem ellenkeztem a sörnek amit elém raktak.
Egy kellemetlen találkozás után, legurult még pár ital, majd jött a négy óra, amikor mivel már csak mi voltunk a helyen érzékeny búcsút vettünk a "Fönökasszonytól", és Józsitól, majd beugrottunk a Tescoba, hogy nálunk kicsit beszélgessünk még. Menyus és Palkó Sanyi volt aki feljött hozzám, és segített a beszerzett sört elpusztítani! Valamikor fél hat körül Sanyi észrevette, hogy van egy kormányom a géphez (ami Zsola kollegámtól van nálam még mindig kölcsön), és közölte, hogy akkor ő játszani akar. Nem vagyok semmi jónak elrontója, és mát pakoltam is be neki az LFS Drift editionját. Persze mielőtt a kormányhoz engedtem volna, nekem is játszanom kellett kicsit, csak hogy hogy kell csinálni. Sanyinak végül nem drift kocsit adtam, hanem egy F1-es vasat, hogy egyszerűbb legyen, és élvezetesebb neki.
Majd hét óra körül, mikor Menyus már aludt a nappaliban, és már csak három óra volt addig, hogy Sanyi induljon dolgozni, hazaküldtem őket, hogy otthon ne nagyon öljék meg őket, hogy ilyen "későn" mennek haza.
Kellemes este volt, rég beszélgettem már ilyen komoly dolgokról barátokkal, és rég nevettünk már ennyit. Már bőven világos volt, mikor lefeküdtem aludni, de nem bántam.
Reggel 10 körül felkeltem, ittam egy liter vizet egy fejfájás csillapítóval, majd kettő után keltem. Reggeli nincs itthon, így most mehetek vissza a Tescoba kajáért.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése